Demain

Poros, szürke monotonsággal indul a nap. A redőny le van húzva, alig látok az orromig, egyetlen vékony csíkban bukdácsol át a fény a kinti világból. A porszemek olyanok, mint a reggeli csúcs a metrónál: az egyik idegen jobbra, a másik balra, egymásnak ütköznek, aztán szállnak is tovább a végtelenségbe. Résnyire nyitott szemmel, komótosan húzom fel… Tovább »