Demain

Introvertált egy extrovertált világban- I. rész

Az introvertáltság nem mindig felismerhető. Van olyan, aki nem is tudja magáról, hogy az. Én személy szerint azt hittem sokáig, hogy egy hatalmas kakukktojás vagyok ezen a világon, mert a legtöbb emberhez képest máshogy gondolkodom és cselekszem. Aztán rábukkantam egy cikkre, amiben leírták az introvertált emberek jellemzőit, hogy miről mit gondolnak, miket szeretnek és miket nem. Egy hatalmas szikla kő esett le a szívemről, onnantól kezdve tudtam, hogy nem vagyok egyedül ezzel és elkezdtem másként tekinteni a világra. Elfogadtam a tulajdonságaim és amikor épp egy kényelmetlen szituációba kerültem, tudtam, hogy mitől nem érzem magam komfortosan. Nem álltam ott tanácstalanul, abban a hitben, hogy itt bizony velem van a baj. Sokan nem értenek meg minket az extrovertáltak közül, ezért leírok 1-2 élethelyzetet és hogy mi a véleményem az extrovertált kommunikésönről, némi magyarázatot hozzácsapva. 

Én és a hipermarketes paradicsom esete

Van az úgy, hogy elmegy az ember vásárolni és egy hipermarketet választ úti célul, mert azt gondolnánk, hogy ott tutira mindent megtalálunk, amire szükség van (meg a nagy fenéket) . Az egyik ilyen alkalommal bevásárlás közben szépen, kecses léptekkel odalibbentem a zöldséges részleghez és konstatáltam, hogy itt rohadtul nem ismerik a paradicsomot. Miután jól kidühöngtem magamat és elmondtam szegény dolgozókat mindennek, aminek csak lehet, szembesültem a tudattal, hogy nincs más út, oda kell menni az egyik eladóhoz és meg kell kérdezni, van-e esetleg raktáron és ha igen, szíveskedne-e kihozni belőle pár rekesszel ha már úgyis ezért fizetik . Nem, ezt nem lehet csak úgy megtenni. Erre fel kell készülni. Nem tudok csak úgy, spontán odamenni akárkihez. (Vagyis odamenni oda tudok, de nem tudom mennyire nézne hülyének az illető, ha ott állnék mellette, őt bámulnám és nem mondanék semmit.) Tehát miután kétszer körbejártam a boltot és legalább ötvenszer lejátszottam magamban, hogy mit is kéne mondanom, óvatosan megközelítettem a látszólag kedves kinézetű eladó hölgyet. 300-as pulzussal elmondtam mit szeretnék, aztán közölte, hogy elfogyott a paradicsom, holnap hoznak új árut… Anyád.

Smalltalk, avagy ami totál felesleges és mégis csinálják

A Smalltalk azt a beszélgetést takarja, amit sorban álláskor egy idegennel, a pénztárossal, a virágárussal, vagy épp azzal a gazdival ejtesz meg, akinek a kutyája épp beletúrja az orrát a kutyád fenekébe barátkozik a tiéddel. Általában ez úgy szokott zajlani, hogy valamelyikőtök tesz egy megjegyzést, annak érdekében, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Ilyen mondat például az, hogy: Kurva hosszú ez a sor, nem értem mi a francért nem működik több pénztár (csak, hogy a leggyakoribbak közül említsek meg egyet). Erre valaki a hátad mögül hozzáfűz valamit és kialakul köztetek egy mini beszélgetés.

Introvertáltként a Smalltalkot a világ egyik legfeleslegesebb dolgának tekintem. Egyszerű, hogy miért: utálom a tartalom nélküli beszélgetést, amikor konkrétan a semmiről folytatnak az emberek érdektelen párbeszédeket. Oké, ha megtárgyalja valaki a másikkal, hogy néhány pénztáros aktivizálhatná magát és mennyire rossz a rendszer. De a kérdésem csak annyi, hogy: MINEK?! Tudjuk, hogy a legtöbb embernek egy ilyen helyzetben ugyanaz a véleménye, de akkor mért kell erről visszaigazolás? Pláne egy idegentől… Szóval amikor olyan szituációba kerülök, amikor megvan rá az esély, hogy ilyen “beszélgetés” alakuljon ki, akkor magamban elmondok pár miatyánkot, biztos, ami biztos…

Non-stop buli és erezd el a hajamat

Elindult a fesztiválszezon, mindenki egyik fesztiválról a másikra jár. Én is voltam már idén egyen, de be kell valljam, hogy utána két napig olyan voltam, mint a mosott szar (Nem, nem a sok piától. Bár így utólag belegondolva… Ánemdehogy). Nyers, vagy nem nyers megfogalmazás, de ez írja le a legjobban az akkori állapotomat. Annyiból álltak a napjaim, hogy jobb esetben 6-ra 4-re hazaértem (hajnalban-részvétem annak, akinek ez már a reggel) és délután 5-ig mélyítettem az ágy matracában lévő gödröt. Aztán gyors fürdés, kaja, rohanás ki a kutyával, a fél órás smink elkészítése 10 perc alatt és már mentem is vissza a fesztiválra. Ezzel csak egy problémám volt: olyan fáradt voltam minden nap, hogy állva el tudtam volna aludni. Nem a “kevés” alvástól. A rengetek szociális impulzustól. Minden nap egy órám volt, hogy rendbe tegyem az agyamat és kicsit elvonuljak, de ekkor is azzal voltam elfoglalva, hogy időben elkészüljek. Ha nincs lehetőségem arra, hogy egyedül legyek, akkor olyan vagyok, mint egy élő-halott. Nem tudom megmagyarázni, hogy ez miért van, egyszerűen a szervezetem igényli ezt az időt. Persze a többiek szó szerint non-stop csapatták, de nekem bőven elég volt ez augusztusig.

Összejövetel az extrovertált családtagokkal

Ha introvertált vagy, akkor megvan, amikor mindenki nyomja a sztorijait, hogy mik történtek velük, te meg ülsz kussban az asztalnál és eliszogatod a maradék fél üveg kis bort? Ha igen, akkor ajánlom, hogy készítsd be magad mellé a kedvencedet, hogy ne járj úgy, mint én múltkor, azzal a finom, száraz házi borral (kurva szar volt, nehogy elhidd). 

Az ilyen esték általában úgy alakulnak, hogy az első két órában még őszintén mosolygok, a következő négyben pedig mindenféle kifogással kirohangálok a konyhába, a túlélés reményében. Félreértés ne essék, imádom a családomat. Csak épp minden egyes tagját külön-külön. Együtt olyanok, mint egy olasz femili , ha épp nem görög. Igen, ez lehet, hogy elég szórakoztatónak hangzik, kivéve, ha introvertált vagy. Valamiért az ötvenedik sztori után már célba venném az erkélyt (ha nem az elsőn lenne). Mert arra már igazán nem kíváncsi az ember, hogy milyen volt az idei szőlő termés. Engem rohadtul hidegen hagy, csak landoljon folyékony, érlelt állapotában a poharamban. Amikor vége van ennek az egésznek, akkor kis ellenkezés után egy nagy zacskónyi kajával távozom és elkönyvelem, hogy talán mégsem volt ez az egész olyan hiábavaló.

 

Folytatás következik… Figyeld az oldalt, ha érdekel, de akkor is, ha nem.

-Mir.

Kép: proaktivdirekt.com

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!